A nátron-mészüveg a leggyakrabban használt anyag az üvegpalackokhoz. Más speciális típusok, mint például a boroszilikát üveg és a kristályüveg is rendelkezésre állnak, hogy megfeleljenek a különböző felhasználási eseteknek.
Az üvegpalackok általános típusai
Szóda-mészüveg: Ez teszi ki a mindennapi üvegpalackok túlnyomó részét. Elsődleges nyersanyaga a szilícium-dioxid, olyan összetevőkkel kombinálva, mint a nátrium-oxid és a kalcium-oxid. Költséghatékony, nagyon átlátszó és könnyen újrahasznosítható. Széles körben használják italos üvegekhez, italos palackokhoz, élelmiszer-edényekhez és szabványos kozmetikai tartályokhoz. Azonban nem ellenáll a gyors hőmérséklet-változásoknak; általában 80 fok alatti hőmérsékleten használható, és ha forrásban lévő vizet öntünk bele, az összetörik.
Boroszilikát üveg: Ez az anyag kiváló hőállóságot és vegyi korrózióállóságot biztosít. A magas boroszilikáttartalmú üveg ellenáll a 160 fok feletti hirtelen hőmérséklet-ingadozásoknak, míg a közepes boroszilikát üveg kivételes kémiai stabilitással rendelkezik. Gyakran használják laboratóriumi reagenspalackokhoz, gyógyszerészeti injekciós fiolákhoz és hőálló kávéskancsókhoz.
Kristályüveg: Magas törésmutató és ütéskor tiszta, rezonáns hang jellemzi. Míg a korábbi verziók ólmot tartalmaztak a csillogás fokozása érdekében, a legtöbb modern kristályüveg ólommentes – jellemzően kálium-bárium kristály –, és csúcskategóriás üvegárukhoz, parfümös üvegekhez és dekoratív üvegtárgyakhoz használják.
Színes üveg: Színezőanyagok hozzáadásával készült az alapüveg kompozícióhoz. Gyakori példák a barna sörösüvegek és a zöld italos üvegek; ezek az ultraibolya (UV) sugarak 99,9%-át képesek blokkolni, megakadályozva, hogy a fény rontsa a tartalom ízét vagy minőségét.

